Szavatosság-jótállás

Nem árt tudni, hogy ha a fogyasztó vásárol egy kereskedőtől valamilyen terméket és az elromlik, akkor különleges jogokkal léphet fel a vállalkozással szemben. Kérheti ugyanis az árucikk kijavítását, kicserélését, ha pedig erre nem képes a vállalkozás, akkor vételár-leszállítás, sőt a teljes vételár visszatérítése is kérhető, vagy pedig a fogyasztó a kereskedő költségére ki is javíttathatja a hibás terméket (attól függetlenül, hogy mekkora volt a vételára). A levásárlás tehát nem szerepel a törvényi előírások között.

E jogok gyakorlására akkor van lehetőség, hogy ha a hiba az áru átvételétől számított két éven belül következett be. Amennyiben már a termék kézhezvételétől hat hónapon belül jelentkezett a hiba, akkor vélelem érvényesül: úgy kell tekinteni, hogy a termék eleve hibás volt. Ilyenkor azt kell bebizonyítania a kereskedőnek, hogy ő még eleve hibátlan árucikket adott el, azaz a hiba oka csak a vásárlást követően keletkezett. Ha ezt nem tudja bebizonyítani, akkor köteles teljesíteni a fogyasztó előbb jelzett igényeit.

Más a helyzet viszont akkor, amennyiben a hiba a hat hónap elteltét követően, de még az írt két éven belül jelentkezik. Ekkor ugyanis a bizonyítási kötelezettség már a fogyasztón van: azt kell bizonyítania, hogy az árucikk már eleve hibás volt a megvételkor. Amennyiben ezt sikerül igazolnia, akkor köteles a vállalkozás a már jelzett igények érvényesítésekor a kérésnek eleget tenni.

Fontos tisztázni egyúttal a jótállás (garancia) jelentését: ez azt jelenti, hogy a kereskedő a termék jobb minőségében bízva „jótáll” a termékért és többletjogokat biztosít. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a vállalt jótállás ideje alatt, ha a termék elromlik, akkor végig úgy kell tekinteni, miszerint a termék már eleve hibás volt. A jótállás ideje alatt bekövetkező hiba esetén pedig csak akkor mentesül a kereskedő a jelzett igények (például: kijavítás, kicserélés) teljesítésének kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a vásárlást követően keletkezett.

Bizonyos termékek esetében azonban nem a kerekedő önkéntes vállalásán múlik a jótállás biztosítása, hanem jogszabály kötelezi őket erre. Ez igaz például a tartós fogyasztási cikkek, így például a 10.000 Ft vételár feletti mobiltelefonok, laptopok, bútorok, televíziók esetében. Ez azt jelenti, hogy ha ilyen termék megy tönkre esetleg hét, nyolc hónap múltán a vásárlástól számítva, hiába telt el a hat hónap már: mégis a kereskedőn áll a bizonyítási kötelezettség. A tartós fogyasztási cikkek esetében érdemes még egy dolgot rögzíteni, ez a „három napos szabály”. Nincsen ugyanis már ilyen előírás, hogy bármilyen terméket vissza lehetne vinni három napon belül és ekkor vissza kell, hogy kapja a fogyasztó a pénzt. Ami most érvényes előírás, az az, hogy ha egy tartós fogyasztási cikket vásárolt a fogyasztó és az a vásárlástól számított három munkanapon belül meghibásodik, akkor nem hivatkozhat arra a kereskedő, hogy a csere számára aránytalan többletséget okoz, hanem ilyenkor kijavítás helyett rögtön cserélni köteles a terméket a vásárló számára.

Szólni kell arról is, hogy mi történik akkor, ha a megajándékozottnak nem tetszik a termék. Ha ugyanis például egy ruhadarab nem hibás (nem foszlik az anyaga, nem szakadt szét, nem hibás a cipzár, stb.), hanem annak csak az a baja, hogy nem jó a mérete vagy épp a színe nem tetszik, akkor az jogi értelemben nem minősül hibásnak. Azaz ilyenkor nem kötelessége a kereskedőnek például azt cserélni. Ilyen esetben nincsen semmi szerepe annak, mekkora volt a termék vételára.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a termékszavatosságot, ami azt jelenti, hogy már nem csak a forgalmazóval szemben (ott, ahol megvettük a terméket) lehet fordulni a már említett igényekkel, hanem kijavítást-kicserélést már az árucikk gyártójától is kérhetünk.